Kamenice

2015. július 30.

Megálltunk, felvettünk egy fiatal párt. A néni az ölembe pakolt még két zacskót és nevettünk. A párocska nagyon hálás volt, kedvesen érdeklődtek, hogy hová tartunk. A néni nem szólalt meg, csak mosolygott, de azt tiszta szívből. Cinkosan egymásra néztünk, a szemével kért meg, hogy segítsem ki, mert csak pár szót tudott angolul. Ezek után meséltem el a párnak, hogy én is csak stoppos vagyok, és az autónkhoz igyekszem vissza, hogy a családomat le tudjam hozni, mert a busz csak 2 óra múlva jön, a gyerekek meg éhesek és fáradtak. A néniről pedig csak annyit tudok, hogy szelektíven gyűjti a szemetet (az üveg a bokámnál, a papír az ölemben volt) és nagyon kedves mindenkivel. A néni cseh, a pár német, az élmény pedig a legjobb értelemben európai volt. Köszönöm kedves skodás néni!