Lagleranna

2017. augusztus 6.

Némi késéssel, de elindultunk az első mocsarunk felé. A sebességhatárokat nem szeretik betartani, pedig nagyon sűrűn vannak fix trafipaxok. Autópályával nem találkoztunk, de volt olyan főút, amin 110-zel lehetett menni és irányonként két sávos volt, pont mint nálunk az autóutak. A leglátványosabb különbség, hogy itt nem a szarvas ugrik a vadveszély táblákon, hanem a rénszarvas sétál.

A mocsarat elsőre, és másodikra sem találtuk meg, de a közönség segített. Betértem egy fogadóba, ahol az egyetlen emberhez odaléptem. Pont amikor megszólítottam volna, hátrakiáltott németül valakinek. Eldobtam a fejben már jól megfogalmazott angol mondatokat, majd kevésbé átgondoltan, némi csalódottsággal a hangomban közöltem a bácsival németül: "ah, akkor maga is csak egy vendég." A bácsi meglepődött, hogy ezt miért mondom neki és miért baj, hogy ő csak vendég, majd beszélgetni kezdtünk. Szerzett nekem egy észt nénit, aki tudta hol a mocsár. Hirtelen minden jóra fordult, kiderült, hogy csak át kell menni az út túlsó oldalára és már ott is vagyunk.



Fa pallókon sétáltunk keresztül a mocsáron. Fontos volt tudasítani a gyerekekben, hogy a pallókról nem szabad lelépni, ezért az elején egyesével mindenki fél lábbal kipróbálta, hogy bizony a deszka mellett a normál fűnek látszó rész bizony süllyedős. Kicsi mocsár volt, csak bemelegítés holnapra.