Schremser Hochmoor

2017. augusztus 26.

Észtország után mindenképp kíváncsiak voltunk, hogy milyen egy duzzadóláp Ausztriában.

Egy kicsi múzeumban jártunk, ami óriási volt, hála a sok mikroszkópnak. Pont vidraetetésre érkeztünk. László és Luca ebédjét simogattuk meg (érdes és sima halat is kaptak), majd megnéztük ahogy megeszik.
Utána tutajoztunk, majd beültünk a mikroszkóp live showra. Láttunk egysejtűt, kétsejtűt és egy csomó érdekes planktont. Elképesztően sok bigyó él a vízben és némelyik annyira identitászavaros, hogy azt sem tudja, hogy állat-e vagy növény. Az előadó néni már felismert minket, mi voltunk a lelkes család, amelyik megtaperolta a vidrák kajáját és olyan tempóban közvetítette a tárgylemez eseményeit, hogy legyen időm tolmácsolni a gyerekeknek. A műsor után Tas belenézett egy kikapcsolt mikroszkópba, mire a néni rámosolygott és bekapcsolta neki. Olyan tőzegmohát láttunk, amilyenből az Észtországban látott duzzadóláp is állt. Szépen megvilágítva egészen fantasztikus látvány volt mind 3mm.
Megnéztük a múzeum hagyományos részeit is, majd hosszasan időztünk a labor részen, ahol egy csomó mikroszkóp volt és mindegyikbe be volt készítve valami. Majd jöttek a szabad szemmel is látható dolgok, mint pióca, ebihal, szúnyoglárva, stb.
Emlékeztek még arra, amikor azzal riogattak minket, hogy ha belépünk az EU-ba, akkor betiltják a mákot? (voltak, akik már akkor meg akarták állítani Brüsszelt) Ennek a régiónak a mák az egyik legfőbb kincse. 3 mákos szakácskönyvet, mákpestot, mákolajat is árultak a múzeum boltjában. A pékségben volt mákos zsemle és mákos rétes is. A mákos nudlit pedig saját találmányuknak tartják.
A múzeum után sétáltunk 5km-t a mocsárnak hívott fenyvesben. Egy-két helyen volt csak olyan igazi jó vizes rész, nem volt nagy kunszt, de a múzeum miatt nem bántuk, hogy elmentünk Schremsbe.