Rax télen

2018. február 24.

Orsitól egy laminált lapot kaptam karácsonyra, amin az állt, hogy hótalpas túrázni megyünk februárban. Ma ennek köszönhetően eszembe jutott a 16 évvel ezelőtti absztrakt algebra vizsga. A téli vizsgaidőszakok visszatérő eleme volt, ahogy öltönyben baktatok a macskakövön és érzem, hogy egy óvatlan szipogás következtében jégkristályok karcolgatják belülről az orrom. Az ember próbálja összerakni a gondolatait, hogy majd felkészültnek tűnjön, de egy idő után valahogy csak azon jár az esze, hogy milyen érdekes a jég az orrban. Ma persze nem öltönyben, hanem fekete ninja szettben, esőnadrágban és az ezeket rögzítő lila derékmelegítőben cirkuláltattam a jégcsapokat az orromban.

A hideget más testrészeimben nem éreztem, tulajdonképpen jó meleg volt, főleg felfelé menet. Szerencsére a szél csak a végén fújt, így a nap nagyobbik részét kabát nélkül töltöttem. Hó bőven volt, ami addig nem volt feltűnő, amíg a hótalpak a tetején tartottak. Néha azonban egy rossz lépés és az ember fia (vagy lánya) jól eltűnt a hóban, amiből általában csak segítséggel vagy izzasztó küzdéssel tudott vissza jutni a hó tetejére.
A beszakadásokon kívül is volt néhány árulkodó jel. Például az, hogy a normál esetben magas oszlopok tetején lévő útjelző táblák alig látszódtak ki. Meg az, amikor az egyik beszakadó botja a kilátó melletti asztal tetején koppant.
Igyekezett a túravezető minél kevesebbet menni járt utakon, így bőven jutott szűz hóból. Lefelé menet a szűz hó könnyítés, főleg azután, hogy az ember elhiszi, hogy megbízhat a hótalpban. Ja és az fontos, hogy ne állj meg, hanem menj határozottan, mert akkor nem süllyedsz túl mélyre. Némi gyakorlás után olyan, mint a vizen járás.
A hótalp bonyolultabb szerkezet, mint a mocsártalp. A mocsárban csak vízszintesen lehet menni, így a fix gumis rögzítés mindig jó. A hegy viszont nem lapos, ezért a síléchez hasonló kötéssel lehet a hótalpat a bakancshoz rögzíteni. Lehet választani, hogy a bokád szabadon legyen-e (felfelé menet) vagy ott is fix legyen a talp (lefelé menet).
A felvonó a felhők felé vitt minket, ragyogó napsütés volt, ami a hóval kombinálva egy idő után annyira fényes volt, hogy még én is felvettem egy napszemüveget. Az elején a hegy szélén tapostunk, közvetlenül a felhők felett. Aztán keresztül mentünk egy nagyon havas fenyvesen. Majd behavazott törpefenyves felett lépegettünk. Utána jött egy kilátó hely, aztán egy szűk völgy, két oldalt hatalmas hófallal, aztán még sok kicsi dimb és domb, sok szép fenyves. Nagyon sok fotót készítettünk, játszottunk a hóval, csodáltuk a tájat. A végén pedig beültünk egy májgombóc levesre. Igen jó nap volt.