Hallein sóbánya

2018. augusztus 19.

Az első hivatalos napirendi pontunk a sóbánya volt Halleinban. Még európai mércével is lenyűgözően jól szervezett turista-kényeztető: parkolást kedvesen és hatékonyan segítő srácok, gyors pénztáros, tiszta wc és már mentünk is le. A bányalátogatáshoz fel kellett venni egy védő ruhát. Nem nagyon tudtam eldönteni, hogy ez a ruha minket véd vagy a bányát tőlünk. (annak idején a Merci gyár festő részlegén az autókat védték tőlem, azért kellett teletabinak öltözni) Az idegenvezető először kérte, hogy a német nyelvűek jelentkezzenek. Ezen hosszasan háborgott a mögöttünk lévő család, mert ők németek voltak, nem csak német nyelvűek. Viszont a csoport fele se német nyelvű, se német nem volt, ezért az idegenvezető mindent elmondott osztrákul, angolul és olaszul. Vicces volt, amikor az első két nyelvet hangosan végig dumáló olaszok lepisszegték a csendben sutyorgó embereket, amikor a srác az olasz mondókáját kezdte.
A látogatás vonatozással kezdődött, majd sétáltunk egy kicsit és megnéztünk egy rövid filmet. A gyerekek már ettől odáig voltak, kisvonat és mozi, de a java csak ezután jött. Átmentünk a föld alatt Németországba és egy hatalmas fa csúszda várt ránk. 20km/h-ra gyorsultunk Tassal, ami egy sötét bányában seggen csúszva nagy sebesség. Traffipax van a csúszda alján, de a fotó túl drága volt ezért nem vettük meg. (jó lenne ilyen opció a rendőrség által készített fotókhoz is)
Újabb kis séta után megkóstoltuk a sólét. Brutál sós. A pár csepp sólé után egy kg krumplit simán meg tudtam volna enni egy szem só nélkül. A sóbányászat itt úgy ment, hogy a sós területre vizet engedtek és a víz kioldotta a sót, utána már csak le kellett róla főzni a vizet és kész is volt a só. Egy ilyen célból készült belső tavon vittek át minket tutajsiklóval. Majd jött egy dupla akkora csúszda, mint az első. Minden megállóban volt egy kis vetítés. Visszasétáltunk Ausztriába (Schengenen belül szerencsére a föld alatt sem kell útlevél) Az utolsó részen mozgólépcső vitt fel a vonathoz. Végül kivonatoztunk, levettük a védő ruhát (minket védett, most már tudom, a hosszú csúszdán e nélkül szőrtelenítettem volna magam)
Ettől gyerekbarátabb módon nem hiszem, hogy be lehet mutatni a sóbányászatot, megérte az egyébként elég "borsos" árú jegy. Ja és még egy kis doboz sót is kaptunk, Tas fel is kiáltott, hogy ez pont jó lesz a rántottához.