Hohe Salve és Hexenwasser

2018-08-20 05:30:43 - Címkék: Séták, Ausztria, Tirol, Kitzbüheli-Alpok, felvonó, mese, játék
Nehézség:
Látvány:
Élmény:

2018. augusztus 20.

Az Óperencián túl vagyunk, ezt onnan lehet tudni, hogy ma egyetlen magyarral sem találkoztunk. Viszont találkoztunk több boszorkánnyal. Sőt még a felvonó is úgy vitt fel minket a hegy tetejére, mert boszorkányseprűhöz volt kötve.

A boszorkányok a nagyérdemű szeme láttára főztek varázsitalt. Ehhez egy nagy kondérba raktak plüss állatokat, egy ősz bácsi haját, szárazjeget, egy kis sört is köptek bele és még sok egyéb gusztustalanságot. A végén a bátor gyerekek meg is kóstolhatták a fura kék színű löttyöt. Hédi azt mondta, hogy bodzaszörp íze volt. Hálás voltam, amikor kiderült, hogy mégse azt a trutyit kapták a gyerekek, hanem a kondér aljába rejtett tartályból valami ihatót. Majdnem olyan hálás voltam, mint reggel a bácsiknak, akik nagy zsák marhatrágyát szórtak a mezítlábas ösvényre. Többszöri elolvasás és némi gondolkodás után leesett, hogy a Rind meg a Rinde nem ugyanaz. Szóval ártatlan humuszban sétáltunk, meg kavicson, fán, kövön, patakban és térdig sárban.
Voltunk egy tudományos előadáson is, ahol igazolták a Gyaloggalopp tételét, miszerint hülye angol, angol hülyék. Az előadó (angolul) elmagyarázta, hogy ha a tálat elég gyorsan forgatjuk, akkor a víz a falhoz szorul, középen pedig a tál száraz lesz. Hogy szemléltesse a dolgot, előkapta a telefonját és bedugta a tál közepére. Majd mondta, hogy ezt mi is kipróbálhatjuk. A mellettünk álló angol gyerek jól megtekerte a tálat, elkérte az apja telefonját és egy gyors mozdulattal be is rakta a tálba, csak sajnos nem középre. Az apuka úgy reagált, ahogy rajzfilmekben szokás: a feje lilás vörös lett, kiment káromkodni a ház elé, majd visszajött és remegő szájjal, de méltósággal a hangjában elmondta a gyereknek újból a kísérlet lényegét.
A csúcson, egy forgó kilátóban ebédeltünk. Csupa olyan dolgot kértünk, amiről nem tudtuk micsoda. Megkóstoltuk és senkinek sem ízlett, amit választott. Viszont addig cserélgettük a tányérokat, amíg mindenki megtalálta az igazit. Az enyém egy hagymaleves volt, amibe bedobtak két vastag tocsnyit szalonnával. (utólag a név alapján megkerestem a receptet) Persze más nevet adtak neki, de engem nem vernek át.
A kajálás végül olyan gasztro party lett, hogy lekéstük a vezetett napóra túrát. Elindultunk hát egyedül, de viszonylag hamar utólértük a csoportot, ugyanis rajtunk kívül csak nyugdíjasok érdeklődtek a napórák iránt. A csoportot Tamara, a csinos tiroli lány vezette, aki nagyon sok érdekességet mesélt el az órákról és a helyiek életéről. Tényleg érdekes volt, a gyerekek türelmetlenül várták mindig, hogy fordítsak már nekik. Egészen elképesztő, hogy milyen profi napórák vannak. Persze ezekről csak elméletben tudunk sokat, ugyanis egy felhő miatt egyiket sem láttuk működni. (jól esett pulcsiban sétálni)
Az a bácsi csupa párna - kiáltott fel Hédi amikor megláttot egy siklóernyőst felszállás előtt. Nagy röhögés és némi játszóterezés után lementünk a hegy közepére a boszorkányos, vizezős játszóhoz, de utána még gyorsan visszamentünk magasra egy nyitott libegővel.
Nap végére 6-szor mentünk valami felvonóval, alaposan kihasználva a napi jegyet. És mindnyájan leégtünk, koszosak lettünk, fáj a talpunk, de nagyon megérte. Ráadásul Hédi a varázsital hatására újra eszik mindenfélét, akkor is ha felismerhető benne a zöldség. (a magyarmentes nap megdőlt, az új szomszédok a szálláson magyarok)