Ko Panyee

2019. március 13.

Reggel másodpercre pontosan érkezett Mr. Ti (ejtsd Tea) and Mr. Coffee. Kaptunk gyorstalpaló thai tanfolyamot és Tea úr mindent elmesélt a becenevekről, fákról, tengerről, Thaiföld fontosabb királyairól, az oktatási rendszerről, a választásokról és mindenről, ami csak eszébe jutott. Kávé úr pedig csendben vezetett. Egy jó óra alatt jutottunk el a kikötőbe, ahol Mr. Sugar várt ránk. Cukor úr nem volt beszédes alak, még thaiul sem szólalt meg, de kiválóan vezetett motorcsónakot.

200 éve a tengeri cigányok halásztak és vándoroltak. Ha jó helyet találtak, akkor kitűztek egy zászlót. Egyszer találtak egy annyira jó helyet, hogy kitűztek egy csomó zászlót és letelepedtek egy tengerből kiálló szikla tövében. (Erről kapta a nevét: ko-sziget, Panyee-zászló.) A szikla védte őket a viharoktól, a tenger elegendő halat biztosított, a szárazföld viszonylag közel van, így könnyen tudtak kereskedni, a szomszédos mangrove erdők fáiból pedig egyszerűen tudtak építkezni. Teljes nyugalomban éltek 40 évvel ezelőttig, amikor James Bond el nem jött ide filmet forgatni. Utána beindult a turizmus.

A falu egy úszó sziget, ma már van óvoda, iskola, mecset (a teljes lakosság muszlim), foci pálya, múzeum, ATM, étterem, és rengeteg árus, akik minden vacakot próbálnak rásózni a turistákra. Az iskola egyébként jobban felszerelt, mint a diósdi. (bőven van bevétel a turizmusból és tényleg az oktatásra fordítják) A világ minden tájáról jönnek ide, ezért a suliban igyekeznek az összes kultúrát tanítani. A faliújságon a karácsony volt kirakva, mint tananyag. Igen, egy buddhista ország muszlim falujában a keresztény ünnepeket is tanítják. Jó lenne ezt a fajta nyitottságot nekünk is eltanulni. Egész fiatal kislány jött oda hozzám és tökéletes angollal árulta a hűtőmágneseket.

A 86-os foci vb-t nézve beindultak a gyerekek Ko Panyeen és ácsoltak deszkákból egy foci pályát. Kitanulták a játékot. Kénytelenek voltak nagyon pontosan passzolni, mert aki mellé rúgta, annak úszni kellett a labdáért. Pár év alatt odáig jutottak, hogy megnyerték a thaiföldi ifjúsági bajnokságot. Mára már felnőtt emberek, nemrég film készült róluk. Az új focipályát egyébként már az a bank finanszírozta, amelyiknek engedték, hogy ATM-et telepítsen a szigetre.

A mészkősziklákat az ár-apály és az időjárás egészen változatos alakúra és méretűre formálta. Cukor úr bevitt minket hatalmas cseppkövek alá, sőt visszafelé még egy barlangon is keresztül csónakáztunk.

Érzékeny búcsút vettünk Cukor úrtól (bólintott a fejével), majd Kávé úr kiosztotta a hideg higi kendőket, hogy hűtsük le magunkat mielőtt beülünk a légkondis kisbuszba. Útközben megláttot valamit Tea úr és gyorsan parancsba adta Kávé úrnak és vegyen 100bahtért belőle. Sofőrünk szót fogadott és már szaladt is alkudni. Hamar visszatért egy nagy zacskó bambusszal, aminek Tea úr nagyon örült. Elindultunk és Tea úr kiszedte a banánlevél dugót a bambuszból, majd hámozni kezdte és szemmel láthatóan elindult a nyálelválasztása. Nekem meg csak egyre nagyobbra nyílt a szemem, hogy most mi történik. Amikor megpucolta, akkor derült ki, hogy ragacsos rizs van a bambuszba tömködve. Gyakorlatilag hordozható tejberizs. Volt fehér és fekete is, mindkettő nagyon édes és nagyon finom. Az egyébként már alvó gyerekek is felkeltek és ügyesen hámozták le a bambuszt a tejberizsről és tömtük magunkba, szegény Kávé úrnak nem is maradt.