Kraushöhle

Ma is találtunk sisakos helyet: Egy szurdok barlanggal. :) A pénztárnál kicsit elkenődtem, mert csak vezetéssel lehet bemenni a barlangba és így értelemszerűen drágább is, mint egy átlagos szurdok. De inkább az zavart, hogy majd egy nagy csoportban fogunk unatkozni, ahogy a túravezető elmondja, amit az összes többi szokott. Mindegy, megszereztük a jegyet és mentünk szurdokozni.

A Nothklamm szép, de nem igazán különleges. Szerencsére a végén találtak a gyerekek kőgúla építő helyet, de az se volt nagy szám. Kezdtem feladni. Aztán eljutottunk a golyómalomig. A patak vize forgatja a köveket körbe-körbe, amíg gömb alakú lesz. Az épület mellett volt egy bácsi, aki felajánlotta, hogy mesél. Köszönettel elfogadtam és a bácsiból ömleni kezdett a szó. Elmesélt mindent, majd kinyitott egy házikót és megmutatta a nyers követ, a malom által kerekített követ, a polírozott követ. Olyan volt, mint Gombóc Artúr a csokikkal, csak ez a bácsi a kövekre volt rákattanva. Mutatott két fosziliát, két 85 millió éves csigát. Megnéztük, megtapogattuk, majd amikor a vissza akarták adni a gyerekek, akkor intett, hogy ez ajándék. Mondanom sem kell, volt nagy öröm.

Rövid séta, néhány alagút és sok lépcső után felértünk a barlanghoz. Még volt fél óra a túráig, de nem bántuk. Élveztük a napsütést, a kilátást és a maradék mazsolás kalácsot. Egy kunyhó előtt ült a túravezető néni. Mobilon kerestem leírást a barlangról és azt fordítottam a gyerekeknek. A néni kérdezte honnan jöttünk, majd a kunyhó aljáról előbányászott egy lapot nekünk. Odaadta és megkérdezte, hogy ez magyarul van-e. Majd kaptunk lámpákat, sisakokat, bezártuk a kunyhóba a hátizsákokat és elindultunk. Ebben a pillanatban megjelent egy idősebb pár. Nem beszéltek se németül, se angolul és jegyük sem volt, de nagyon szerették volna látni a barlangot. A nénink mondta nekik, hogy 20 euróért jöhetnek, de ha nem értik mit mond, akkor nem lesz túl élvezetes nekik. Nem értették, jöttek.

A túránk (leszámítva cseh csendes társakat) lényegében privát túra volt. A néni kérdezett, én fordítottam, a gyerekek válaszoltak. A néni meg csodálkozott, mert a gyerekek tudták miért nem szabad cseppkövet fogdosni, tudták mitől vörös a fal, stb. Láthatóan meglepődött, hogy milyen jól felkészült gyerekeink vannak. Azon meg főleg, amikor időnként németül is megszólaltak. Ettől a nénink még lelkesebb lett, jöttek a történetek, a gyerekek meg bemászhattak, felmászhattak mindenhova. Még dobolhattak is néhány kővel, meg lehetett meszet simogatni, meg halott cseppkövet emelni. A barlang védett részeire természetesen vigyáztunk, csak a játékra kijelölt részeken volt őrültködés.