Varasd

2019-10-25 09:03:33 - Címkék: Horvátország, Séták
Nehézség:
Látvány:
Élmény:

Még van határ. A gyerekeknek annyira természetes Schengen, hogy nem is értették miért kell megállni és papírokat mutogatni. A forgalmit mondjuk én sem értettem, mert a határőr nagyon következetesen csak horvátul volt hajlandó megszólalni. A zsrbzsbdzsautodsztrozsu stringet hosszasan értelmeztem, mire több ismétlés után kihallottam a közepén az autót, onnan már könnyű volt.

Hédit még kilóméterekre a határtól is foglalkoztatta, hogy miért kérte a magyar néni és a horvát bácsi is a papírokat és mit néztek rajta. És mi történik, ha kiengednek az országból, de a másikba nem engednek be? És mi van, ha kiengednek, de utána nem engednek vissza?

Tas meg azon akadt le, amikor megkértem Orsit, hogy töltsön pénzt a KHB kártyámról a Revolut kártyámra, utalja át magának és váltsa át Kunára, hogy tudjunk majd kivenni készpénzt az automatából. A kifejezés, hogy "töltsön pénzt a bankkártyára" volt Tasnak fura, hiszen a kártyán nincs USB. Kérdezte, hogy akkor wifin vagy bluetoothon keresztül lehet oda tölteni? Itt egy hosszabb beszélgetés következett a bankszámlákról és titkosításról, Hédi el is aludt.

A Waze elkerülte az autópálya kapukat, így egy csomó szántóföldet és ufóként kivilágított arató traktorokat láttunk. Végül csak sikerült megtalálni a megfelelő városban a megfelelő utcát, de 16/A házszám bizony ott nem volt. Felhívtam a foglaláson lévő számot és egy nagyon kedves bácsi már jött is, becsempészett egy sorompón, egy kapun, egy ajtón és már bent is voltunk. A felesége hozott csokit a gyerekeknek, ő meg tanácsokkal látott el, miután kiröhögte magát, hogy milyen béna várromot akarok én megnézni holnap. Ajánlott egy másik várat, tóval, múzeummal. Hallgatok rá, holnap oda megyünk, ahova Tibor küldött. (Tibor a házigazda, de a magyar neve ellenére egy szót sem tud magyarul)

Elmentünk boltba, vettünk jabuka kakit (datolyaszilva), mert az vicces, mandarint, mert az finom és helyi italt, mert az különleges. Ez utóbbi igazán érdekes élmény volt. Ízre valahol a kátrány és a kanalas orvosság között van elsőre. Aztán jönnek a mellékízek. Pár korty után őszintén meglepődtem, hogy nem állt le egyetlen létfontosságú szervem sem. Az agyamban az idegpályák átrendeződtek és mindenféle - korábban nem tapasztalt - vészjeleket küldtek. Féltem lenyelni, de kiköpni még inkább, hiszen akkor újra a nyelvemhez ért volna ez az anyag. Ettől a spirituális élménytől csak az volt furább, hogy a gyerekek kértek belőle még egy pohárral.