Súľovské skaly

Kb. 2 éve a facebook elém dobott egy képet egy gyönyörű hegyről. Lájkoltam, ezért dobott még párat. Egy szlovák csoport, a hegy rajongóinak képeit lájkoltam. Meghívtak a csoportba, azóta rendszeresen nézem, hogy milyen szép hegy.
A Covid miatt másfél év szünet után először indultunk útnak. És teljesen véletlenül (de tényleg) egy kis kerülővel pont útba tudtuk ejteni a helyet, amit 2 éve nézegetek. A túra rövid, de velős volt, pár napja raktam ki róla képeket. Egyébként posztoltam a csoportba is, ott sokan lájkolták, néhányan még tovább is osztották. A Google Translate segítségével azt írtam a képek mellé szlovákul, hogy nagyon szép hely, nagyon barátságos emberek. És tényleg azok.
Ezt a képet ugyanis egy arra járó túrázó csinálta rólunk titokban. Aztán megmutatta és mondta, hogy ha tetszik elküldi. Megadtam neki az email címem és tovább mentünk. A hegy tetején újra találkoztunk, a haverjaival pálinkázott, de amikor megláttak, rögtön megkínáltak olyan természetességgel, mintha 1000 éve barátok lennénk. Sajnos vezettem, így a pálinka kimaradt, de beszélgettünk kicsit.
Eltelt pár nap, hazaértünk és új cimborám spontán családi fotóját találtam a leveleim között.