Štramberk

Kis város, nagy kilátás.

Élt valaha három testvér, akik mind lovagok voltak. Az egyik a Hukvaldy-kastélyban, a másik Starý Jičínben, a harmadik pedig Štramberkben telepedett le. Az első két lovagnak nagy, szilárd, magas tornyú kastélyai voltak, ahonnan jól ráláttak minden falujukra és városukra, és még azt is meglátták, amit a harmadik Štramberkben ebédel. A harmadik nagyon sajnálta, hogy kastélya kicsi, ráadásul torony nélküli. Ezért úgy döntött, hogy megépít egy olyan tornyot, amelyet még senki sem látott, és közölte a testvérekkel, hogy annak csak egy fala lesz, amely nem ér véget és nem is kezdődik sehol. A testvérek eleinte nevettek rajta, de aztán elismerően bámulták a furcsa kerek tornyot. Állítólag a kastélyaikban lévő tornyokból zászlók segítségével tárgyalhattak egymással. Az emberek a furcsa épületet Štramberská Trúbanak, azaz Štramberki trombitának hívták. De légy óvatos, Štramberkben gondosan használd a nevet a helyiek előtt, hogy ne gondolják, hogy te gúnyolod őket.

2007 eleje óta a Štramberské uši, azaz a Štramberki fül az első cseh élelmiszertermék, amelynek az EU a szokásos eljárás szerint biztosítja az eredetvédelmet. A helyi legenda szerint ennek fül alakú mézeskalácsnak az eredete az 1241-es mongol hadjárathoz kapcsolódik, amikor az ellenséges hadsereg tábort állított fel a közeli Kotouč-hegy lábánál . A legenda szerint a helyiek az éjszakai vihar után kiásták a tó gátját, és elárasztották a tábort. Amikor a víz visszahúzódott, állítólag a helyszínen találtak sózott sós emberi füleket, amelyeket a mongolok levágtak a keresztényektől és kánjukhoz küldték.