Jindřichův Hradec

Jindřichův Hradec a Vajgar-tó partján fekszik. A város a vár körül alakult ki a 18. században, a Csehországból Ausztriába vezető út mentén. 1801-ben nagy tűzvész pusztított itt sok épületet tönkretéve, de klasszicista stílusban újjáépítették.

Suli után indulunk. Az autópályán egyik benzinkútnál se lehet lemenni, akkora sor áll mindenhol. Pedig valahol kéne matricát venni... Elhatározom, hogy majd a Nickelsdorfi kútnàl veszek matricát. De a waze újabb kalandokkal áll elő. Rajka felé megyünk, majd egy mezőgazdasági úton át Ausztriába. A határőr kérdezi hová megyünk. Csehországba - felelem, ő meg néz rám, mintha ufo lennék. Passt schon, enged utunkra. A kukoricaföldön át gyorsan be lehet jutni Ausztriába, de itt nincs benzinkút, nincs autópályamatrica. Keringünk kicsit. Aztán csak találunk egy Shellt. A kutas zavarbaejtő dialektusban beszél, de kapok matricát és a vesetisztító gyakorlatomat is végre tudom hajtani. Végre tényleg úton vagyunk.
A naplementét a dombok miatt többször is látjuk, varázslatos színekben pompázik az ég alja. Tas szerint olyan, mintha egy másik bolygón lennénk. A térkép segítségével el is nevezzük: B2-E49 bolygó. Ezen a bolygón narancssárga az égbolt, naponta 25 naplemente van és a heute-t úgy ejtik, hogy hijt.
A szállás zárva, a pin kód nem nyitja a kulcsos széfet. A visszaigazoláson találok egy számot, felhívom. Fiatal srác, lejön, mindent megmutat és beszél. Angolul, könnyen érthetően. Örülünk, hogy vége a covidnak és szidjuk Putint meg a hülye háborúját. Kapunk tanácsokat és kulcsokat. -1 fok van, útközben működő sípályát is láttunk, ezért kicsit furán hat, amikor a srác arról győzköd, hogy béreljek kajakot, mert úgy a legjobb a szállás melletti tó.
Hédi már fáradt, nincs kedve rendes étteremhez. Veszek ki pénzt és a mindig gyors és mindig finom megoldást választjuk: döner. A török srác feltesz néhány keresztkérdést és tanácstalanul nézünk egymásra. Ketten együtt minimum 5 nyelvet beszélünk, de egy közös sincs. Mögöttem egy nagyobb társaság (helyi vagány csávók) várja a kajáját, feléjük fordulok. A német nem nyer, de az angol igen. A török csehül kérdez, a cseh angolra fordít, én meg magyarul ismétlem a kérdést Hédinek. A válasz is ugyanezen az úton halad, csak fordítva. Nem gyors, de kétségtelenül mókás így rendelni. A tolmácsom megvárja, amíg mindent megrendelek és csak utána mennek. Hálás vagyok neki, ő meg örül, hogy segíthetett. Miután elment az angolul is beszélő vendég a döneres srácból feltört egy csomó kérdés. Milyen szósz, mennyire legyen csípős, stb. Bementem a pult mögé a sörömért, magamnak szórtam a chilit a kajámba és közlekedési rendőrként mutogattam, hogy elvitelre kérjük. Mindenki mosolygot, a kommunikációhoz nem kellenek szavak. A kajánk mellé ajándék török joghurtot és nyalókát is kapunk.