Vadkan Vili sétálója

Kiültem a présház balkonjára. Két kutya politikai vitának tűnő diskurzust folytat valahol a falu közepén, de a madarak simán túlharsogják őket. Fent repülők húznak bohókás kondezcsíkokat. Én lassan kortyolgatom a ribizlis arany fácánt, amit múlt héten Tranavában a baseball meccs közben vettem. Néha elmegy a ház előtt egy-egy autó vagy bicaj és persze gyalogosok. A gyalogosok köszönnek, én is köszönök. Magamban azon gondolkodom, hogy ez milyen vicces lenne a Kálvinon vagy a Móriczon. Itt ez szerencsére normális. Beszélgetünk is, mindenkivel. A Zengőn egy bácsival csillogó szemekkel soroltuk egymásnak a kedvenc helyeinket és örültünk a sok egyezésnek. A kocsmában a helyi motoros vagányra puffogtunk egy kicsit, aztán a polgármester általános iskolás fia piszkosul elvert csocsóban.
Hajnalban a harangra ébredek, gyorsan kijavítok két hibát a sétálók kódjában. Reggelire megesszük a maradék pizzát, és már megyünk is tesztelni. Nagyjából tudtam melyik szusszanó hová került, de távolról nehéz pontosan meghatározni a koordinátákat. A legtöbb helyet meglepően pontosan eltaláltam 170km távolságból is, de pár szusszanót át kellett helyezni. 10 órára minden a helyére kerül, a valóságban és a virtuális térben is.
Az átadóra meglepően sokan jönnek, pedig a 3 napos hétvégére sok elutaztak, a közeli településen meg valami kakasfőző fesztivál csábítja a népeket. A meserajongók viszont eltántoríthatatlanok. 2 előtt pár perccel annyi gyerek jelenik meg a faluréten, hogy megszámolni sem tudom őket. Gyors átadó ceremónia után a gyerekekből csapatok alakulnak és elmennek kalandtúrázni egy-egy felnőtt kísérővel. Én a backstageben maradok, és kihallgatom a nagymamák taktikai értekezletét arról, hogyan kell vágni a hot dog kiflit, ki nyomja majd a ketchupot, ki teszi bele a virslit. Megtudom, hogy a faluban a legfőbb bűn, ha valaki nem tud köszönni. A második legfőbb pedig, ha valaki nem szereti a gyerekeket. Aggódva próbálom felidézni, hogy elég hangosan köszöntem-e, valamint 2 gyerek és 5 sétáló elég gyerekbarátnak mutat-e. Az aggodalom gyorsan elszáll, amikor (miután minden gyerek jóllakott) több repetát is kapok a hot dogból és az útra annyi vizet és gyümölcslevet tesznek a hátizsákunkba, hogy az autópályán akár vendégeket is meg tudnék itatni.
Vadkan Vili sétálója különleges, több mesét a helyiek írtak, a saját falujukról. Érdemes elmenni és meghallgatni. Ha arra jártok, a Retróban kóstoljátok meg a pizzát, tényleg finom (és a Pest környéki árakhoz képest meglepően olcsó). És a legfontosabb: köszönjetek mindenkinek! ????