Ivanšćica (1061m)
A forrásnál van a parkoló. Tovább is szabad menni, de aszfaltos út csak idáig van. Itt találkoztam a helyi esőemberrel. Ha jól tippelek kb. olyanokat mondott, hogy naná, hogy 2 kereke van a bicajodnak, naná, hogy 3253 kavics van a forrás és az elágazó között. Amikor nagy nehezen megértette, hogy nem értek horvátul, akkor közölte velem németül, hogy én egy Skoda vagyok. Egy terepfutó srác mondta, hogy ne aggódjak, a fickó ártalmatlan, csak baj van a fejével. És ha már beszélgetni kezdtünk, akkor útba is igazított. Nagyon örültem, amikor mondta, hogy 8km a csúcs.
De azt nem mondta, hogy szintben közel 700m. Csak azt, hogy lefelé tetszeni fog. Ebből az elejtett mondatból sejthettem volna mi vár rám...
A horvát nyelvtudásom elég haszontalan. Olyanokat tudok mondani, hogy "jó napot", meg "köszönöm", pedig arra lenne inkább szükség, hogy "bácsi kérem, legyen kedves húzzon fel a hegyre a traktorjával, belekapaszkodok az utánfutóba". Így csak irigykedve néztem a 9km/h órával elsuhanó traktort. Lassan, de feljutottam 1061m-re.
A kilátás tényleg jó volt, elvégre fentebb voltam, mint a helyi madarak. Tegnap ezt a hegyet láttam a Dráva mellől, most innen néztem a Drávát.
Lefelé kiderült, hogy bizony a tárcsaféknek is tud szaga lenni. Még a villa is átmelegedett. A forráshoz egyszerre érkeztem a terepfutó haverommal. Mesélte, hogy egyszer hagyományos fékkel jött le és gyakorlatilag elégette a gumit egyetlen út alatt. Később jöttek a haverjai és engem is ökölpacsival köszöntöttek, mintha közéjük tartoznék.
