Durres

Albániában kicsit más a tömegközlekedés, mint otthon. Vannak buszmegálló táblák, de a buszok nem ott állnak meg, hanem ahol a forgalom megengedi. Érdemes figyelni a helyieket, ők jól meg tudják saccolni meddig ér majd a dugó, honnan lehet felszállni. A távolsági buszok egy (még helyi viszonyok között is) feltűnően koszos parkolóból indulnak. Nincsek táblák, nincsenek megállók, csak egy halom busz, össze-vissza. A sofőrök a busz mellett állva kiabálják, hogy hova fognak menni. Ez a módszer meglepően hatékony, egy pillanat alatt megtaláltuk a megfelelő buszt. A sofőr angolul el tudta mondani, hogy mikor indul, mennyibe fog kerülni a jegy. Volt felirat, hogy kössük be magunkat, de a biztonsági öv le volt vágva. Útközben végig zene szólt és működött a légkondi. A kihajtás után elment a busz a körforgalomig, ahol megfordult és beállt a dugóba. A kalauz jött, begyűjtötte a jegyek árát (se jegyet, se blokkot nem adott senkinek, teljesen papírmentesen működött), majd 15 perccel indulás után leszállt. Akkor értünk vissza a parkolóhoz, de akkor már az út tulsó oldalán, a megfelelő irányba haladtunk. Nem túl gyorsan, így még többen fel tudtak szállni. Azt figyeltem meg, hogy a fel és leszállás lényegében bárhol megoldható, ha valaki elég bátor besétálni a középső sávba, vagy gyalogolni az autópályán. És a legjobb az ára, fejenként 800ft-ért eljutottunk a tengerhez.
Saját kabinunk van. Picike, emeletes ágyas, de teljesen civilizált, tiszta az ágy, van wc, tulajdonképpen sokkal jobb, mint egy mávos éjszakai vonat. Az interneten talált értékelések alapján minden szörnyűségre fel voltam készülve, de ez egy éjszakára tökéletes szállás. És nagy előnye, hogy így nem kell tavaszig várni, hogy haza repülhessünk, hiszen reggelre már Olaszországban leszünk.