Napkelte a tengeren

6 óra előtt egy kicsivel felöltöztünk Hédivel és kiosontunk a kabinból, egyenesen fel a fedélzetre, majd hátra, hogy lássuk a napfelkeltét. Néztük az ég alját, a tenger hullámzását, igazán nagyszerű pillanat volt. Aztán visszarohantunk a kabinba a kabátokért. A rövid technikai szünet után újra ott álltunk a hajó fedélzetén, annak is a napkeltenéző sarkában. A nap egy felhőben kelt fel, amit először kiszinezett, majd váratott még magára és végül csak megjelent. Rácsodálkoztunk, hogy világos lett és ennek örömére visszafeküdtünk még egy rövid szundikálásra.
A hajóra szállás előtt volt egy reptereken megszokott röntgen a táskáknak és egy fémdektektoros kapu az embereknek. Jól nevelten levettem az övemet, összepakoltam a hátizsákomat, a biztonsági őr meg furán nézett, hogy mi bajom. Ráadásul a telefon bent maradt a zsebemben, így be is csipogott a kapu. Zavartan megálltam, hogy most jön a motozás, mire a biztonsági őr még inkább elcsodálkozott, majd intett, menjek már tovább, ne bohóckodjak, mert feltartom a sort. Tanultam az esetből, így Olaszországban a röntgenbe már csak a hátizsákomat dobom be, nem vetkőzök, nem pakolok. És elégedettek is velem, végre egy hatékony utas. Elsőként jutunk be az országba a hajóról. Könnyű nekünk, nincs kamionunk és EU-s az útlevelünk.