Bastei

2018. július 12. Ma igazán pocsék idő volt, szakadt az eső. Reggel becsületből megnéztük a környék legfőbb látnivalóját, a Bastei-t, ahol általában lépni sem lehet a turistáktól. Most annyira esett, hogy alig lézengett ott néhány elszánt japán, szóval teljesen üresen is le tudtam fotózni a bástya hídját. A felhők beúsztak a sziklák közé, a kabátjaink átáztak, és újra terveztük a napot. Lementünk Pirnába, megnézni az NDK múzeumot. Trabant, Wartburg, levehető ajtós turmixgép, kerek műanyagszék, telex, magnó kazetták és minden, ami gyerekkorunkban normálisnak számított, ma viszont már inkább mosolyra ad okot. A gyerekeknek sok tárgyat el kellett magyarázni. Például volt az a fura szemüveg, amibe filmet kellett dugni és fény felé nézni vele, hogy lehessen látni a képet. Hédi a Youtubehoz hasonlította, hiszen azon is lehet filmet nézni. Az írásvetítőt is magyarázni kezdtem az egyik teremben, mert olyat se láttam legalább 15 éve, de arról kiderült, hogy Tas ismeri, mert a suliban még használják.