Boda

Bent sül a húsgolyó és melegszik a petrezselymes krumpli, kint ülök a teraszon a tonikommal és hallgatom a tücsköket. Közben a gazda bíztató szavain gondolkodom, miszerint a környékbeli kígyók közül nem mindegyik veszélyes. Magas a fű, és a ház körüli virágdzsungel is kiváló terep lenne, ha kígyó lennék. Na mindegy, ha kígyó lennék nem magyar családokra vadásznék.

Az utolsó svéd szállásunk egy klasszikus vörös ház a semmi közepén. A tulaj egy félszemű holland és a felesége. Megmutat minden villanykapcsolót és konnektort. Láthatóan beszélgetni akar. Örül, hogy magyarok vagyunk, hiszen nálunk még sokan készpénzt használnak és az az igazi szabadság. Óvatosan témát váltok, ő meg nyelvet, amikor megtudja, hogy értek németül. Sosem találkoztam még hollanddal, aki szívesebben beszél németül, mint angolul. Mondjuk olyannal sem, aki azon aggódik, hogy Hollandiában diktatúra formálódik. Fura alak, de a helyi bogyókból finom lekvárokat készít és mi is kapunk belőle.
A legközelebbi ház 300méterre van, de az azt követő már 1km. Az aszfaltos út 3-4km-re van, de az sem túl forgalmas. Bolt 8km-re talán, 25km-re van egy kis városka, ott szerintem még nyitott bolt is lehet. Szóval elég nyugis helyen vagyunk. Este 10-kor még teljesen világos volt, voltam kint fotózni. A szobában szerencsére sikerült sötétet csinálni, így jól aludtunk. Most reggel van, rajtam kívül csak a madarak vannak ébren. Elég hűvös van, de kinyitom az ajtót és odaülök hallgatózni. Csak néhány hang ismerős, itt más madarak laknak, mint otthon. Nincs autózúgás, nincs kutyaugatás. A madarak is elhalkulnak, jön a szél, kicsit átmozgatja a fákat. Mintha gondolkodna a természet, küldjek neki esőt vagy kapcsoljam vissza a madarakat.