Larvik - Hirsthals komp

- Helló, Kiss Bence vagy és négyen utaztok a kocsiban?
- Ööö, igen és igen.
- Tessék, itt vannak a jegyek, állj az 1-es sorba, jó utat!
- Köszönöm, szép napot! - Ez volt a norvég-dán határ és egyben a check-in a kompra. Nem kellett semmi papír, még egy email vagy QR kód sem. A rendszámom és a mosolyom elég volt. OK, előtte vettem jegyet és megadtam az adatainkat, de azért akkor is meglepő volt, hogy egy tök idegen norvég nő a nevem szólít.
Mivel ritkán kompozunk, ezért némi extra pénzért foglaltam ülőhelyet a felső szinten, hogy teljesen tökéletes legyen az élmény. Négy ülőhelyet kaptunk, csak nem egymás mellé... Jött egy család, ők is szét voltak ültetve, aztán egy német szerelmespár, ők is. Amikor jött a kalauz, szóvá tettem, hogy szeretnénk egymás mellett ülni. Egész addig higgadt voltam, amíg nem mondta azt, hogy ez a számítógép hibája... Lementem a 7. szintre, ahol a recepció van és majdnem tökéletes indulatkezeléssel átírattam a jegyeket. Lett hely egymás mellett, ráadásul a csendes oldalon, tömeg nélkül. A német pár hősként tisztelt, amikor visszamentem a családért. Kérdezték hol és mit mondjanak. Most már ők is itt ülnek, és az ő lelki békéjük is helyreállt.
A komp 10 emeletes, az alsó szinteken vannak a kamionok, utána az autók, majd van néhány szint az embereknek, legfelül pedig a sofőr van. Nehéz lenne megmondani, hogy összesen hány jármű és ember van itt, de valami elképesztő mennyiség. És ez a hatalmas tömeg 47km/h sebességgel megy. A szél most nagyobb, mint amikor Németországból mentünk Svédországba. A hullámok se kicsik, de a hajó nyugisan siklik a vizen.