Schrammsteine

2018. július 11.

Tegnap kaptam 4 jegyet a szállásadótól, amivel a környéken keringő buszon ingyen utazhatunk. Ezt kihasználva reggeli után mentünk 3 megállót a napi legelső busszal és onnan indultunk túrázni.

Hamar beértünk a hatalmas sziklák közé, majd gyorsan emelkedtünk egyre feljebb. Az első komolyabb létrákat még tök egyedül másztuk meg. Tulajdonképpen hálás voltam az embertelenül korán kelő gyerekeimnek. Orsi persze továbbra is kereste a kávéfőző mókusokat, de még ő is megenyhült, amikor felértünk a Schrammsteine tetejére. Se fotókkal, se szavakkal nem lehet leírni mennyire óriásinak hatnak ezek a sziklák. Persze kaptok fotókat, de azért menjetek el megnézni élőben, sokkal szebb!
Ezután jött egy csomó létra és lépcső le és fel. Ámoldoztunk a látványon, de azon még jobban, amikor egy 70 feletti nyugdíjas pár megelőzött minket.
A děčíni ogrét nem láttuk, de jót röhögtünk, mert Hédi furán hangsúlyozta és azt értetten néhany zöld, mohás sziklánál, hogy de csini ogre.
Danitól kaptam kölcsön térképet, amit még értelmezni is tudtam, így az átlag túrázótól lényegesen felkészültebb voltam. 4 csapatot is útba igazítottam, mindenki nagyon hálás volt érte.
Kiültünk egy jó nagy platóra, újabb halom homokkő oszlopot megcsodálni. Majd jött még egy adag lépcső, újabb csúcs, ezúttal kilátással a hegység másik oldalára.
Végül nagyon sok lépcsőn lecsorogtunk Schmilkába. Találgattuk, hogy vajon létezik-e Schtibi és Schsportszelet is, de csak Schmilka nevű falut találtunk a cseh határnál. Ott harmadjára találkoztunk egy fickóval, akit fent útba igazítottam és beszélgettünk kicsit. Olasz volt, de az anyja holland és egyébként Barcelonában él. Angol leírást olvasgatott és németül beszéltünk. Szóval a fickó egy személyben testesíti meg az európai úniót. Hasznos volt beszélgetni vele, mert tőle tudtuk meg, hogy elértük a korábbi buszt, spórolt nekünk 2 órát.
A busz ingyen volt újra és a szállás előtt tett le. A szobánk alatt van egy étterem, ahol fejedelmi lakomával ünnepeltük meg a csodaszép túránkat.