Douro torkolata

A ház alatti pékségben vettünk szendvicseket és hívtam egy Ubert, hogy kimenjünk az óceánpartra reggelizni. Carlos az eddigi legbeszédesebb sofőrünk volt. 23 éve vette a házát, ahonnan látni az óceánt és a folyót is. Ma már nem tudná megvenni azt a házat, mert a külföldiek bármennyit hajlandóak fizetni errefelé a házakért és ez nagyon felnyomja az árakat. Carlos háza 4x annyit ér, mint 23 éve, pedig akkor új volt, most meg le van lakva. A turistákra egyébként nem haragszik, mert régen Porto szürke volt és szegény, most meg mindenhol színes házak épülnek. Azt is megtudtam, hogy ő is szeret utazni, múlt héten Máltán pihente ki a taxizás fáradalmait. Portugálián belül pedig délre szeret menni, mert ott melegebb van. A portugálok egyébként azért beszélnek jobban idegennyelveket, mint a spanyolok, mert itt feliratozzák a filmeket, ott meg szinkronizálják.
Az út végefelé Carlos feltette a kérdést, hogy oda akarok-e menni, amit megadtam célnak. Mondtam, hogy azt a helyet a tesóm ajánlotta, de bárhova elvihet, ahol szerinte jó reggelizni. 2km-rel arrébb tett ki, a tökéletes reggeliző helyen. Azt mondta, hogy együnk itt, aztán sétáljunk ép a rezervátumba, amit Balázs ajánlott.
A reggelink sok órán át tartott. Mármint a szendvicset gyorsan betoltuk, de utána órákon át bámultuk a hullámokat, kagylókat fotóztunk, a gyerekek gátat és mindenféléket építettek, Orsi pedig szorgalmasan kenegetett minket a cuccokkal, amiket tegnap vettem a gyógyszertárban. Égés hűsítő, napvédő, stb. Igazából mindent megvettem, amit a patikus mondott, mert nagyon pirosak volt a kölykök. Nem tudom mi van ezekben, de percek alatt elmúlt a fájdalom és a viszketés is.
A környéken tényleg sok építkezés van. Elég fura látvány volt a betonkeverő mögül kihajtó Ferrari. Azt hiszem nem Carlos az egyetlen, akinek nehézséget okozna egy óceánra néző újépítésű lakás megvásárlása. Mi is inkább sült krumplit és sangriat vettünk. Igen kellemes volt, sokkal jobban esett mint egy talicska beton.


A Douro folyó a torkolatával Portugália északi részén húzódik, ahol Porto városa terül el, az ország második legnagyobb városa, igazi kulturális és gazdasági központ. A torkolatnál a Douro édesvizét találkozik az Atlanti-óceán sós vizeivel, egyedülálló ökoszisztémát teremtve ezzel.

A Douro vidéke híres a borairól, köztük a világhírű portóiról. A szőlőtermesztés és a borászat már évszázadok óta alapvető gazdasági tényező. A régióban található teraszos szőlőültetvények a Douro-völgy egyedülálló látványát nyújtják, amely az UNESCO világörökségi listáján is szerepel.

A Douro folyótól nyugatra eső Porto városa híres történelmi építészeti emlékeiről, színes csempézett házairól, keskeny, kanyargós utcáiról és hangulatos hangulatáról. A Ribeira negyed, amely a Douro partján fekszik, tele van éttermekkel, kávézókkal és bárokkal, ahonnan páratlan kilátás nyílik a folyóra és a híres vasgép Idalhão Luís I hídjára, amelyet Gustave Eiffel egyik tanítványának tervei alapján építettek.

A Douro torkolata így nemcsak természeti szépségéről és gazdag ökológiáról, hanem kulturális és történelmi jelentőségéről is ismert. A folyó és torkolatának környéke látogatók ezreit vonzza évről-évre, akik a pincészeteket és a borvidéket felfedezve részt vesznek a régió gazdag hagyományaiban.