Mocsoládia sétálója

Amikor valakit megpróbálsz finomságokkal halálra etetni, nagyon fontos a tudatosság. Alsómocsoládon semmit sem bíztak a véletlenre. A faluház bejáratához, stratégiai szempontból a legjobb helyre telepítették a palacsintasütő bácsit. Amikor a falu rendezte a Fejszehajító Európa Bajnokságot, 6 lángon dolgozott párhuzamosan és 2500 palacsintát sütött egy nap alatt. Most csak sétálót adtunk át, a kétfejű rezsó is elég volt hozzá. Természetesen csapatban dolgoznak, a lánya volt a kenő, ő a sütő.
Néhány kör palacsinta után bejutottunk az enni-innivalókhoz. Mindenféle zsíros és lekváros kenyerek segítettek a nehéz időkben, amikor még csak melegedtek a speciális mocsoládi virslibörtönben a hotdognak valók. A szabadulásuk után nagy műgonddal tágított kiflikbe kerültek, és gyorsan a hasunkba. Aztán elmentünk sétálni, de a kijáratnál újabb palacsintatámadás ért. Brutális kalóriaáldozatokkal, de kijutottunk. Sétáltunk, átugrottunk egy másik faluba sétálót tervezni (itt csak Orsit támadták meg egy kis névnapi ezzel-azzal) majd visszatértünk. Átgurultunk az újabb helyszínre, ahol össze kellett tolni néhány asztalt. Ekkor már sejtettem, hogy ez valami komolyabb dolog lesz. Hirtelen ott termett egy hatalmas fazék pincepörkölt, fehérkenyér és uborka. De nem ám akármilyen, hanem az az igazi omlós húsos, mócsingmentes finomság, amit a Ráday utcában irigykedve nézne minden séf és vendég. Irénke néni 80 éves és biztos vagyok benne, hogy az etetőkommandóban minimum admirálisi rangban szolgál. A végső csapást ő mérte ránk rétesekkel. Meggyes-mákossal, hogy betompoljunk és túróssal, hogy kétvállra fektessen minket Alsómocsolád. Legyőztek.
Mostantól egy tucat sétáló működik. Egy év alatt megduplázódott a sétálók száma. Meséből már 250 felett vagyunk.