Bor Thor

2019. március 14.

Reggelire két szelet bántóan édes lekváros kenyeret tuszkoltam magamba. A gyümölcslé édesebb volt, mint a szirup a terheléses cukorvizsgálaton, nem tudtam meginni. Ehettem volna még valami fura káposztás húst, de úrrá lett rajtam az európai hiszti, ezért inkább hagytam a csudába felmentem meginni tegnapi vizünket.

Némi késéssel megjött értünk a busz. Szakadt, koszos, hangos. Két nap luxus után fura volt, de hamar megszoktuk. Gyűjtő járat volt, 2 óra zötykölődés után érkeztünk meg a kajakokhoz. Nekem víziszonyom van, Orsinak klausztrofóbiája, és a családban senki sem bírja a meleget. Teljesen logikus, hogy eljöttünk Thaiföldre barlangi kajakozni.

Hédi megijedt beszálláskor, ezért újraterveztünk, Chai úrral ment Tas, mi meg hármasban. Később ez tök jó volt, mert amikor Tas kezét elvágta egy kagyló, Chai úr szakszerűen ellátta és megnyugtatott, hogy nem kígyó volt, így elég kimosni és nyomni. Ennek örültem, mert pont előtte mesélte, hogy király kobra is él itt és múlt héten rá kellett kiabálnia egy utasra, hogy adjon elsőbbséget a kígyónak. A csapat két gyúrós angolból, egy finn párból, egy német párból és belőlünk állt. Az egyetlen közös az volt bennünk, hogy egyikünk sem ült még kajakban és teljesen össze-vissza mentünk. Volt pár kisebb ütközés, de senki sem borult be.

Láttunk osztrigafarmot, mangrove erdőt és 3 barlangot is. Az első és az utolsó evezős barlang volt, a középső sétálós. A sétálósban találkoztunk denevérekkel és Chai úr sokat mesélt a barlangi festményekről, aminek a tanulsága az volt, hogy gőzük sincs mit ábrázol, de régi és érdekes.
Kajakozás után fejedelmi ebédünk volt. Mogyorós csirke, zöldségek, halak, tojás és persze rizs. A sovány reggeli és az egértologatáshoz képest megterhelő kajakozás után bármit megettem volna, de ez meg még finom is volt. A gyerekek (is) háromszor szedtek. A végén meg a lakomát egy halom friss ananásszal zártuk.